Valamennyien kifejezésre juttatjuk az indulatokat és az ér­zelmeket, a haragot, a csalódást, a csüggedést, a reményte­lenséget, a bűntudatot, a kapzsiságot, a bánatot, a szorongást, az örömöt, a boldogságot, a reményt, a békességet, a szerete­tet és így tovább. Ahogyan felnövekszünk és megismerjük azt, ami emberi, az lesz a célunk, hogy fegyelmezzük és megrostáljuk érzelmeinket. Egy híres ember mondta valami­kor: ,Annyira vagy boldog, amennyire engeded magadat."
A kapcsolatok és az események kört írnak le. Kezdőd­nek, folytatódnak, majd egy ponton bezárulnak. Aki érzelmileg érett, annak nem esik nehezére negatív érzelmek, tö­rések nélkül bezárni a köröket.
Mindenki volt már dühös gyerekkorában. Onnan tudhat­juk, mennyire más érzés a düh, mint a megértés, a rugal­masság és a belső béke. A léleknek egyetlen módja van, hogy megtalálja a kapcsolatot a tudattal: az érzés. Például ha fáj a hátunk, föl kell tennünk magunknak a kérdést, hogy miért van ez.

Mit jelent? Mit tehetünk a megszüntetésére? Mit tanulhatunk belőle? Azután cselekedjük meg, amit cse­lekednünk kell a testi bajok elhárítására, de ne hanyagoljuk el a tudati folyamatot és a lelki okulást sem.
Tartsuk becsben érzelmeinket, különösen az örömöt és a bánatot. Ha bármelyiket elfojtjuk, kárt tehetünk egészsé­günkben.
Az ember és a Föld egészségének szempontjából az egyik legfontosabb érzelem a humor. Emberként megkap­tuk a humor tudatát, adományát és a tehetséget, amellyel kifejezésre juttathatjuk. A derű és a nevetés megtarthatja egészségesnek a testet, helyrehozhatja az egészség károso­dásait. A humor felszámolja a problémákat: erősíti a kap­csolatokat, örömet szerez másoknak. Jól vizsgáljuk meg a dolgokat, amelyeket humorosnak és nevetni valónak talá­lunk! Minden téren óvakodjunk a rombolástól! A humor olyan fontos a jólétünkhöz, hogy addig ne hunyjuk sze­münket álomra, amíg nem találtunk valami örülni- vagy nevetnivalót, és ha nem sikerült, akkor keljünk ki az ágy­ból, és keressünk valamit, aminek örülhetünk.
A bohócok különleges emberek, akikkel minden kultúrá­ban találkozhatunk. Mindegyikünkben ott rejlik a bohóc és a megfelelő pillanat, amikor ezt az arcunkat mutathatjuk. Sose vénülhetünk meg annyira, hogy ne élvezzük a saját bohóckodásunkat.
Mindennek a titka az őszinteség. Csakis akkor tudhat­juk meg, kik vagyunk, miért jöttünk, hogyan élünk, ha mindig igazat mondunk. Mindig.